Annie Cresta and Finnick Odair 20. Rész

Finnick egy jó hangosra sikeredett kiáltásra ébred: 
- Gyeremáfiam, reggeli!!
Gyorsan összeszedi magát, és kikóvályog az ebédlőbe.
-Jó reggelt!- köszön Lyana és Lindsey.
- Szia Fincicuclifeeej! Egyetlen kiválasztottkám. - süvölti Florella. 
Finnick végignéz az asztalon. Tele van kajával: ilyen olyan péksütemény, italok, kenyér, sajt, sonka, minden mennyiségben. 
- ez... Ez... Ez... Z...z...z..-kezdi Finnick.
- z mint Zabálnivaló.- mondja Lindsey, és bekajál még egy tál tejbegrízt. 
Finnick is leül és nekilát valami spirális, barnás édességnek ( mint később kiderült Kakaós Csigának), majd iszik egy pohár vizet.
- Ha csak ennyit eszel, az előkészülő edzéseken ki fogsz purcanni. MÁR ott.- mondja Lyana. 
Finnick még legyűr egy túrós batyut, egy lekváros kenyeret és három bögre kakaót. Lindseyvel degeszre tömött hassal vánszorognak átöltözni. 
Az edzőruha egy fekete póló sárga széllel, és egy hosszú nadrág beépített boka- és lábszárvédővel. 
Mi a francnak kell ide lábszárvédő?, gondolja Finnick. Valószínűleg meg fog benne sülni.
Reggel kilencre minden körzet kiválasztott párosa megjelenik a közös edzőteremben, ahol egy csomó állomás, fegyverek, terepek, meg minden van. 
Egy teljesen normális, barna hajú nő lép az emelvényre. 
- Kiválasztottak! Üdvözlünk titeket a 65. Éhezők Viadalán. Mint mind tudjátok, egy hetetek van felkészülni a Viadalra. Itt minden a rendelkezésetekre áll, fegyverek, és terepakadályok. Nem akarok segíteni, de akinek kedves az élete, az jobb ha kipróbálja őket. Sok sikert.- mondja, és lelép az emelvényéről. 
- Hajrá cuclik, hátha nyertek!- Visít közbe egy türkiz bőrű nénike.
- Csend legyen, Biotechnika néni- suttogja az "edző" a néninek, aki fájdalmas arccal visszavonul.
- Na jó- kezdi Lindsey.- Hol kezdjünk?
- Hááát... nálam a szigony a favorit. 
- Jó, én is megpróbálom. Már amennyiben elbírom.
- Jó- mosolyog Finnick.
Szépen odasétálnak a szigonyokhoz: egy állványon vannak, egy csomó kard és dárda társaságában. 
Finnick megmarkolja a szigonyt: szépen kidolgozott munka, valamilyen könnyű anyagból.  Lindsey a kardokat próbálgatja.
- Ez tetszik!- szólal meg egy hatalmas dárdát fogva. 
- Te döntésed...- mondja Finnick- kezdésnek én valami kisebbet választanék.
- Jól van- mondja Lindsey. Felkap egy pár centivel kisebb, de annál halálosabb kardot. Majd mindketten a saját útjukra mennek.
Finnick beáll a sorba, egy-két kiválasztott mellé. Egyszer csak valaki megböki a vállát. Azt hiszi, Lindsey az, de mikor megfordul, egész mást lát. Az első körzeti lányt.
- Szia, Starla vagyok- köszön  lány.
- Én meg nem.- mondja Finnick.
- Naaaa, ne légy szemét. Mi a neved?
- Finnick Odair. Most már hagysz békében gyakorolni?
- Jó, jó-  hajtja le a fejét a lány.- De majd esetleg...- kezdi, de Finnick félbeszakítja.
- Nem- mondja, és egyenesen a bábu közepébe vágja a szigonyát.
- Ejjha...- suttogja Starla.
Finnick gyorsan tovább is megy. Nem akarja, hogy a  csaj tovább zargassa.
A csomókötő állomáshoz megy. Ott van még a Hetedik körzeti lány. Finnick köt néhány bonyolult csomót. A hetedik körzeti lány odaoldalog hozzá, majd megköszörüli a torkát, és beszélni kezd.
- Szia- köszön.- Megtanítasz ilyen csomókat kötni?
- Hát, ilyeneket pont nem, de néhány alaptól nem lesz semmi rosszabb.
A lány felnevet, és megrázza barna fürtjeit. Olyasmi idős lehet, mint Annie. Finnick megmutat neki pár csomózási technikát, de a lány nem nagyon tanul gyorsan, ezért Finnick magára hagyja egy " gyakorolj csak szorgalmasan" felszólítással. Az álcázó központ felé veszi az irányt. Ott van a Tizenkettes fiú és lány. A lány bőszen pingál valamit a kezére, a fiú meg csak ezt ismételgeti:
- Ezzel az idióta mázzal nem fogsz semmire se menni. Meg fogsz halni.
A lány meg:
- Te,te kis... te olyan gyenge vagy mint egy botsáska, még egy íjat se tudsz felemelni! Cöhh, bezzeg én!- mondja a lány, és sértetten az íjakhoz vonul. Felvesz egy íjat, egy nyílvesszőt, és durcásan belelő a bábu lábába.
- Látod, én jó vagyok. - mondja, és visszatér a művéhez. A fiú sóhajt egyet, odamegy a lányhoz, és megcsókolja. Jaaa, hogy ezek együtt vannak! Azért ilyen furák!, gondolja Finnick.
Hamar rájön viszont, hogy a testfestéshez nem ért. Továbbmegy tehát a terepakadályokhoz. Elvileg az a legnehezebb. Beáll a sorba. Az akadályoknál egy kis technikai hiba akadt, mert a Hatodik körzeti fiú lezuhant, és most eléggé fel van háborodva, hogy "így veszélyes", meg "úgy veszélyes". A felkészítő meg magyarázza. hogy a Viadal is veszélyes.
Finnicknek megint megböki valaki a vállát: most a Hetedik körzeti lány az.
- Szia- mondja- A nevem Malia. A tied meg Finnick, bizalmas informátortól tudom. - mondja, és a fejével Lindsey felé int, aki éppen nagyban beszél az Egyes fiúval, és a Kettes fiúval. Hűha.- És csak azt akartam mondani... hogy...- Malia nem találja a szavakat.- leszünk szövetségesek?
Finnick elgondolkozik. Ez a lány ezerszer szimpatikusabb, mint Starla. És mit veszíthet.
- Igen. Persze, hogy leszünk.

 

Annie Cresta & Finnick Odair 19. rész

3... 2... 1...
Elindulnak a szekerek.
Első körzet, egy szőke lány és egy vörös hajú fiú lila selyemben. Überbrutálgiccses.
Második körzet, Egy fekete hajú lány és egy barna hajú fiú katonai jelmezben.
harmadik körzet, egy szőke lány és egy szőke fiú sajnálatos módon mikrohullámú sütőnek öltöztetve.
Negyedik körzet. Finnick és Lindsey is kigördülnek a falak nyugtató takarásából. Lyana azt mondta, hogy fontosak a támogatók, ezért úgy integetnek, mint az ötévesek. Finnick csak a negyedik körzetre tud gondolni.
Ötödik körzet, Hatodik körzet, Hetedik körzet, Nyolcadik, Kilencedik, Tizedik, Tizenegyedik, Tizenkettedik.
Finnick a mellette álló Lindseyre pillant. A kislány finoman oldalba böki.
- Nézd a tizenketteseket- súgja Finnicknek.- Széndarabnak vannak öltöztetve.
Finnick odanéz, de csak két ügyetlenül dülöngélő fekete gombócot lát.
- Tényleg- válaszolja Lindseynek.
A szekerek egy érdekes tizenkétszögbe rendeződnek. A kapitóliumiak őrjöngenek ( már most.)
- Nézd a heteseket!- mondja Lindsey- hárommal előttünk, levélruhában.
Közben Snow kilépett az emelvényére, és belekezdett végtelenül hosszú és kegyetlenül untató körzet-gyalázó mondókájába.
Finnick és Lindsey csak akkor eszmél fel a poénkodásból, mikor Snow elkezd mennydörögni:
- KÍVÁNUNK NEKTEK BOLDOG VIADALT ÉS SOSE HAGYJON EL BENNETEKET A REMÉNY!
A szekerek lassan kigördülnek a tizenkét szögletű minitérről, és megint a falak közé érnek. Finnick és Lindsey még mindig a tizenkettesek jelmezén nevetve leszállnak a szekérről.
Lyana és Florella jön oda hozzájuk.
- Lindseycucifej! Fincicucifej!- mondja Florella, mire a két gyerek csak érdeklődve félrefordítja a fejét.
- Csak köszöntem- dohog Florella.
- Ügyesek voltatok- mondja Lyana.- tessék- és egy kis zacskót nyom a gyerekek kezébe.- akarjátok megetetni a lovakat?
Lindsey csak bólint, és az egyik fekete lóhoz lép. Odaad neki egy kockacukrot, megsimogatja a fejét, majd hátrébb lép. Elkezdi enni a cukrokat.
Finnick csak szorgosan eteti a fekete jószágot.
- Kóstold meg, finom.- mondja Lindsey, és a kockacukorra bök.
Finnick óvatosan megesz egyet. Majd még egyet. A cukor édessége Annie csókjaira emlékezteti. Annyit eszik, hogy lassan elfogy az egész zsák.
Körülpillant a többi kiválasztotton. Az első körzeti lány elszántan bámulja. Finnick értetlen fejet vág. A lány csak tovább fixírozza. Finnick nem tudja, milyen

az a "van barátnőm" fej, de nagyon próbál olyan fejet vágni.
A lány csak áll, majd egy szívecskét formál a kezéből.

Majd gyorsan elfordul.
Finnick tovább eszi a kockacukrot. Reméli, hogy akkorára hízik, hogy nem fogják tudni majd begyömöszölni az arénába. De a Kapitóliumiak kalóriamentes kockacukrot gyártanak.
Egy negyed óra utazás után megérkeznek a "szállásra".
Megmutatják nekik a lakosztályukat : kék falak, kék és homokszín bútorok, óriási fürdőkád, negyedik emelet.
Finnick bezárkózik a szobájába, és egy lendülettel beugrik az ágyba. Minden várhat holnapig.
Kopogást hall az ajtó felől. Fáradtan odatámolyog, és kinyitja. A szőke lány az az első körzetből.
- Sziagondoltamszeretedakockacukrotezérthoztamnekedszia.- Hadarja, majd elvágtat.
Finnick óvatosan felveszi a cukrot, és beviszi a szobába. A gondolatai még jobban összekavarodnak.

Annie Cresta & Finnick Odair 18.rész

Finnick ül a vonat leghátsó részében, és bámul kifelé az ablakon. Hiányzik neki a negyedik körzet.
- Ünci-Fincííííí- robban be a terembe Florella, és levágódik Finnick mellé.
Finnick nem tudja eldönteni a józan paraszti eszével, hogy ez most köszönés, kijelentés vagy felszólítás akart lenni, ezért szép csendben megkérdezi:
- HE?
- Csak jeleztem, hogy megérkeztem.- mondja sértődötten Florella. -Csak azért jöttem, hogy közöljem, hogy nemsokára megérkezünk a Kapitóliumba! Ugggyeee milyen szupcsika?
A szomszéd kabinból egy fájdalmas "anyáádat" üvöltés hallatszik, valószínűleg Lindsey az.
- MIAFRANCOTMŰVELSZ, CARALUCULLUS?- üvölt át Florella.
- KISZEDEM A SZEMÖLDÖKÉT A KISLÁNYNAK!- hallatszik.
- FINOMAN!
- NA DE HÁT...
- HAGYD BÉKÉN! KÜLDD IDE MOST!
 Lindsey nemsokára besétál a szobába, és leül Finnick mellé.
- Ááu.- nyögi, és a szemöldökéhez nyúl.
- rám is e szörnyű sors vár?- kérdezi Finnick.
- aha...
Florella megint belekezd a Kapitólium  nagyképű dicsérgetésébe, mikor beérnek egy alagútba.
Florella egy ültő helyében pattogni kezd.
- Jíííí, mindjárt ott leszünk, igen, igen, milyen jó lesz már! Szupikaaa!Jíííííííí!

- oké.- mondja Finnick.
Mikor Florella már majdnem fejre áll, Lyana, a mentoruk nyit be.
- Srácok, mindjárt megérkezünk a Kapitóliumba. Nem mondom, hogy nem szép, de nekem valahogy giccses.
ahogy befejezi a mondatot, kiérnek az alagútból, a vonat ránt egyet, Florella felborul, és a két gyerek az ablakhoz megy. Lélegzetelállító kép tárul a szemük elé.
rengeteg épület, utak, házak, kémények. De sokkal nagyobb, fényesebb mint a körzetek.
- Fúj.- suttogja maga elé Lindsey.
A vonat lassítani kezd, Florella pedig feltápászkodik.
Nemsokára megállnak. Finnick és Lindsey kérdően Lyanára néznek.
- Finnick, Lindsey, mosoly, játsszátok meg, hogy mennyire boldogak vagytok. Hogy mennyire örültök, hogy ebbe a rusnya lakótelepbe kellett jönnötök.
- Ezt hallottam- mondja Florella szemrehányóan.
leszállnak a vonatról.
Finnick mosolyog és integet azoknak a színes, génmutálódott pulykáknak. Hogy a fenébe lehet ilyen alacsonyan ezeknek az embereknek az értelme?
kiállnak a pályaudvarra, és felszállnak egy légpárnásra.
Lyana elmondja, hogy ma előkészítik őket a bevonulásra, és  holnap... rajtuk lesz a világ szeme.

Anie Cresta & Finnick Odair 17. rész

Finnick felsétál a vonatra. A sírást már abbahagyta, de nem tud másra gondolni, mint Annie-re vagy a családjára. Egész testében remeg.
Bemegy a lakrészébe, és gondolkodni kezd. Ám nem jut sokra, mert kopogást hall, és beront hozzá három félkegyelmű kapitóliumi. Úgy néznek ki, mint akik berohantak a festékgyárba, aztán megrohamoztak egy textilboltot, és a lehető legérdekesebb formában előállított festékes-textilt magukra cibálták.
- Szia, szépfiú!- mondja a nő, aki elsőként rontott be. - Jaajj, de szép szemed van!
Finnick nem tudja, hogy erre mit válaszoljon.
- Hát, maguknak is jó napot...- mondja.
- Jajj, kérlek, minket nyugodtan tegezz csak. Amúgy a nevem Florella, ők pedig- mutat egy nőre meg egy férfire, akik kíváncsian szemlélik Finnicket- Lilia és Caralucullus.
- Szép név.- nyugtázza Finnick.
- Nos akkor lássuk a ruhádat!- mondja Caralucullus. - gyönyörű leszel benne, feltéve, ha...- majd Finnickhez lép, és felhúzza a fiú ingét. - Tökély!- tapsikol boldogan Lilia, mikor meglátja Finnick izmos hasát.
Finnicknek elmagyarázzák, hogy a ruhája kék lesz, vagyis hát csak egy kék nadrágot, egy kék köpenyt és egy háromágú szigonyt fog kapni. Lindsey pedig kék maxiruhát, kék köpenyt és egy halászhálót fog kapni kis ezüst halacskákkal.
Finnickre próbálják a ruhát, és azt is tesztelik, hogy vajon elbír-e egy három dekás vasdarabot.
Mikor a három tökkelütött kiront a szobából, Finnick végre nyugton maradhat.
nemsokára Finnick kopogást hall, és egy vékonyka hangot, ami azt mondja: bejöhetek?
Az ajtón Lindsey dugja be a fejét.
- Bejöhetek?- kérdezi.- azt hiszem lelkisegélyre van szükségem. Egyrészt kiakasztott ez a három idióta, másrészt teljesen depressziós vagyok. Tudsz segíteni?
- aha...- mondja Finnick.
Lindsey leül a padlóra.
- nem ülsz ide?- kérdezi Finnick.
- Nem, jó nekem itt.
- találkoztál már a mentoroddal?
- nem, te?
- én sem.
- miben vagy jó?
- tessék?
- Közelharc, kardok, íjak, balták...
- Szigony és csapdák. Te?
- kések.

- Durva egy kiscsaj vagy.
- Köszi- mondja mosolyogva Lindsey.
- Szövetségesek?
- Szövetségesek- mondja Lindsey, majd kezet fognak egymással.

Annie Cresta & Finnick Odair 16.rész

És igen, elkövetkezett az aratás a 65. Éhezők viadalára.
Hogy mennyire utálom én ezt... na mindegy. Mint mindig, felöltözöm a kék ruhámba, megcsinálom a hajam, meg minden.
Kimegyünk a főtérre, regisztrálunk. Finnicket keresem a tömegben, de egyelőre nem találom.
A Kapitóliumi bányarém ( avagy a mi szeretett Fuchsyiánk) felmegy a színpadra, és belekezd a mondókájába. Nem igazán figyelek oda, csak amikor azt visítja:
- Hölgyeké az elsőbbség!- és odamegy a gömbhöz, és kihúz belőle egy nevet.
- Lindsey Katherine Carter!
Egy megszeppent, tizenkét éves kislány megy fel a színpadra. Kéz apró, éjfekete hajfonata van, és már-már ijesztően szomorú, nagy szemei.
- És, következzenek a fiúk!- mondja Fuchsia, és a nevekhez megy, kiválaszt egyet, majd felolvassa:
- Finnick Odair!
Nem, nem, nem, nem, nem, nem, az nem lehet, képtelenség.
Finnick elindul a színpad felé, felmegy a lépcsőn, kezet fog a kislánnyal, majd két lépéssel arrébb megáll. Felszegi a fejét, nem néz senkire, főleg nem rám.
Meghallatom a végtelenül unalmas beszéd részét. Az arcomon folynak a könnyek, de ez engem speciel pont nem izgat.
Gondolkodás nélkül elindulok a Törvényszék felé. a könnyeim teljesen elhomályosítják a látásomat. Három emberbe is beleütközöm, de rájuk se nézek. Csak egyre gyorsabban és határozottabban lépkedek. Hiába siettem, Finnick családja már megelőzött. Bár ez igazából nem baj, úgyis velük kell először beszélnie. Ők mégis csak fontosabbak.
Amint letelik a három perc, engem is beengednek. Odaszaladok Finnickhez, és megölelem.
- nem lesz semmi baj, Annie. Haza fogok jönni!- suttogja Finnick nem valami meggyőzően.
- Tudom, tudom. De... Előbb Ethan most meg te...
Lehet, hogy nem kellett volna szóba hoznom, de annyira el vagyok keseredve, hogy képtelen vagyok figyelni arra, amit mondok. Finnick a fiú nevének hallatán csak még jobban összezavarodik.
- Inkább ne beszéljünk erről, oké?- kéri szomorúan.
- De akkor mégis miről?
- Nem tudom. De ugye megígéred, hogy bízni fogsz bennem, és nem könyvelsz el halottnak a Viadal kezdete előtt?
- Persze! Ne nézz már teljesen őrültnek! Nyerni fogsz!
- És ugye a húgaimat se hagyod, hogy előre siránkozzanak? Esthellát már amúgy se lehet megvigasztalni. Vigyázz rájuk, kérlek!
- Jó, persze. Vigyázok, ahogy tudok. És a húgaid se lesznek szomorúak, ugyanis van esélyed. Egy embert se ismerek, aki gyorsabban futna nálad.
- Jó rendben. Csak azért kértem, mert szerintem én nem eléggé bíztam Ethanben. - mondja lesütött szemmel.
- A lényeg, hogy hallgass a mentorodra. Bár ebben a témában nem kéne kioktatnom téged.
ekkor egy békeőr nyit be a terembe, szúrós tekintettel ránk néz, majd elüvölti magát:
- Egy percetek van, és ajánlom, hogy magadtól gyere ki, kislány, vagy én rángatlak ki. És ajánlom, hogy az elsőt válaszd, mert mindkettőnknek az lesz a legjobb.- mondja, és bevágja az ajtót.
- Légy óvatos, Finnick!- mondom, és már istenigazából zokogok, és úgy érzem, hogy mindjárt összeesek elkeseredettségemben.
- Rendben, Annie, vigyázok magamra. De te is tedd azt.- Mondja, és már ő is sír, pedig eddig tartotta magát.
A békeőr megint kinyitja az ajtót, de most csak a fejét méltóztatja bedugni hozzánk.
- TIZENÖT MÁSODPERC!- üvölti.
Még egyszer utoljára átölelem Finnicket, és egy puszit nyomok a homlokára.
Megszorítom a tőlem kapott nyakláncát, és a szemébe nézek:
- Ez segíteni fog. Megvéd.
Már elindulok kifelé, mikor Finnick visszahúz, és megcsókol. elkeseredett vagyok és szomorú, de a körülményekhez képest egy icipicit boldogabb vagyok.
Egy pillanattal később egy békeőr megragad, és kihajít az épületből.
Nem tudom, hova megyek csak visz a lábam. Legközelebb a parton találom magam. Leroskadok a kő mellé, és istenigazából zokogni kezdek. Minden egyes pillanat, amit Finnickkel éltem át, most eszembe jut.
Valaki megböki a vállamat. Odafordulok, de kell pár másodperc, amíg kitisztul a szemem. Lyana az.
Nem szól semmit, csak leül mellém, és átölel.
- Sajnálom.- mondja.- Finnick erős gyerek. Valószínűleg nyerni fog.- mondja a színtiszta igazat.
- Köszönöm...-mondom, illetve zokogom neki.- Lyana, bocsi, de most kicsit egyedül szeretnék lenni.
- Jó, persze. szia, Annie.- mondja, és elmegy.
Én meg próbálok megnyugodni, de nem tudok. Aztán egyszerre erőt veszek magamon, felállok, és elindulok Finnickék háza felé. Nekem ugyanis vigyáznom kell a húgaira.
Mikor benyitok, a család egy halomban zokog.
Odamegyek a kis Esthellához,  aki egyedül sírdogál. Csak átölelem, és azt mondom.
- Semmi baj nem lesz. Finn nyerni fog.
- Igazán?
- Igen biztos vagyok benne.

Annie Cresta & Finnick Odair 15.rész

Néhány hét múlva Aratás lesz. De ez egyáltalán nem akadályozza meg a Cresta családot, hogy tartsanak egy hatalmas családi összeülést. Tagok:
- Alecta Cresta ( anya)
- Aleister Cresta ( apa)
- Médea Cresta ( apa húga)
- Triténe Cresta ( unokahúgom)
- Poseidon Cresta ( az unokabátyám, aki öt évvel ezelőtt megnyerte a Viadalt. Akkoriban rengeteget találkoztunk, de az márr régen volt. körülbelül négy éve nem láttam.
most a győztesek faluja felé igyekszünk. Belépünk a kapun, és a harmadik ház mellett megállunk. Anya becsenget, és Médea nyit ajtót. Egymás után megöleljük, majd bemegyünk. Amikor meglátom Poseidont, épp a másik irányba néz. Halkan odafutok, és teljes erőmből megölelem. Annyira meglepődik, és akkora erővel mentem neki, hogy majd' felborul. Amikor konstatálja, hogy ki vagyok, visszaölel.
- Hiányoztál, Poszi.
- Te is nekem, Ann.
Hosszú ölelgetés-sorozat után bemegyünk a nappaliba.
- Trit hol van?- kérdezem Médea-tól.
- Trit a szobájában van. De neki minden Aratás előtt gyomorgörcse van, szóval jobb lenne, ha most nem igazán zavarnánk. De köszönni bemehetsz.
Boldogan Trit emeleti szobája felé veszem az irányt. Az ajtaja pont akkorára van nyitva, hogy kényelmesen beférek rajta.
- Trit?- kérdezem óvatosan.- bejöhetek?
Trit válasz gyanánt dünnyög valamit. Azért bemegyek, és megállok Trit ágya mellett. Trit lassan odafordul, és amikor észrevesz, villámgyorsan felül, és megölel.
- Annie! Jaj, istenem, úgy hiányoztáááááál!
- Te is nekem, Trit!
- Jajj, ülj le nyugodtan, Annie...- kezdi Trit.
- Nekem most le kell mennem, mert tudod, családi ebéd meg miazmás... de majd ha végeztünk, hozok fel neked kaját, és akkor majd dumálunk, jó?
- Jó.- bólogat lelkesen Trit.
lemegyek a lépcsőn, és csatlakozok a családhoz. Ők már javában esznek, valami zellert meg halat.
én is csatlakozok.
Poseidon éppen ki van akadva, mert utálja a zellert.
- Poszi fiam, egyél zellert.- mondom neki.
- De én utáááálom a zellert!- ( közli velem a 21 éves unokabátyám)
- Na de Poszikááám, a zeller egészséges!- mondom neki elváltoztatott hangon.
telerakok egy tányért ilyen-olyan kajákkal, és felmegyek a lépcsőn Trithez.
- Visszatértem!- mondom.
Trittel mindenféléről dumálunk, majd Poseidon hangja szakít minket félbe:
- Annie, gyere le, tekintsd meg a barátnőmet!- okéééé, már indulok is...
lerobogok a lépcsőn, de amikor leérek, Lyana áll ott teljes életnagyságban, Poseidon vállát átkarolva. Én gondolok mindenfélére, csak arra nem, hogy aranyosak lennének együtt. Nemám.
- Öhhmm...- kezdem. Fogalmam sincs, hogy köszönjek neki.- Jó napot?..
- Jajj, istenem, Annie, nem harap!- mondja Poseidon.- És sziát köszönj neki.
- Akkor... szia, Lyana!
- Szia, Annie.
Kicsit még ismerkedünk Lyanával, majd hazaindulunk.
Finnickék házánál befordulok, és bekopogok. Finnick nyit ajtót.
- Hellóóóó!- köszön. - Part?
- Naná.- mondom. Kimegyünk a vízpartra. Megállunk a vízparton, Finnick átkarol.
Észreveszek valakit a parton.
- Finnick, az ott kicsoda?- kérdezem.
- Nemtom. Menjünk oda.
Egy szőke lány ül a sziklákon, és a tengerbe bámul.

Meghallhatta, hogy jövünk, mert odafordul hozzánk. Lyana az. 

- Öhhmm... szia.- köszönök neki.

- Sziasztok. Ugye nem baj, ha itt vagyok. Azt hiszem, annyi idős voltam, mint ti, amikor megtaláltam ezt a helyet. Mindig ide járok ki gondolkozni. 

- Hát, nekem ezt a helyet Finnick mutatta.- Mondom, és megfogom Finnick kezét. 

- Na, én megyek is. Mellesleg szólván nagyon aranyos pár vagytok. Sok boldogságot nektek.- mondja, feláll, és elsétál.

Novellaíró verseny! Figyelem!

Sziasztok! Mindenki, aki látogatja ezt az oldalt, annak hálásan köszönöm. Azt szeretném, ha lenne több feliratkozóm is Google+-on, ezért nagyon nagyon de nagyon szépen kérlek benneteket, hogy iratkozzatok fel, és osszátok meg a blogot.
Na de térjünk a tárgyra. Novellaíró versenyt szeretnék rendezni, aminek határideje Július 13. hétfőtől lenne Július 20. hétfő 12.00-ig. Lényeg a lényeg, hogy írjatok nekem Emailben: sajtoskifli007@gmail.com címre egy vicces/ romantikus/ izgalmas/ szomorú ( ezekből lehet választani) történetet, és amelyik a legjobbra sikerül, azt kirakom a blogra. Hacsak az illetőnek nincs ellenvetése. És nagyon kérem, hogy legyenek ott a levelek a levelezőfiókomban. Figyelem, most próbára tehetitek az írói tehetségeteket!
Előre is köszönettel: A blog szerzője, Borcsa. :)
Témák a következők:
Az éhezők Viadala                         A Beavatott                               és            HarryPotter